Kihűlés ellen

A hideg idő beköszöntével egyre többször hallunk megfagyott, kihűlt emberekről. A halál nem annyira fagyás, hanem kihűlés következtében áll be, hiszen míg a fagyás általában lokális folyamat, a kihűlés az egész szervezetet érinti.

A kihűlés vagy hypothermia az az állapot, amikor a test belsejének hőmérséklete a normális 36,5-37,5 ℃ közötti helyett ennél alacsonyabb. Kihűlésről általában akkor beszélünk, ha a maghőmérséklet, vagyis a végbélben mért hőmérséklet 35 ℃ alá esik. A szervezet működése során hőt termel, az izomzatban/izomzattal, és hőt veszít a bőrön és tüdőn keresztül. Normális körülmények között a kettő egyensúlyban van, és ezt egy bonyolult idegi és hormonális mechanizmus szabályozza. Bizonyos körülmények között ez az egyensúly valamilyen irányban megbomlik, felmelegedhetünk pl. láz vagy hőguta esetén, vagy kihűlhetünk. Tévedés azt hinni, hogy a kihűlés csak nulla fok alatti hőmérsékleten lehetséges. Ennél magasabb hőmérsékleten, nedves, szeles időben, vagy hideg vízben is nagyon könnyű kihűlni, és ez sokszor szinte észrevétlenül kezdődik.

A kihűlés kezdetén a szervezet védekezik, igyekszik több meleget termelni és azt megőrizni. Az erek összehúzódnak, az izmok működésbe lépnek, egész testünk remeg. A vérnyomás megemelkedik, a pulzusszám és a légvétel gyorsul. Általában a vércukor is megemelkedik, és fokozódik a vizelet termelése.

Ha a lehűlés folyamata tovább tart, a bőr erei összehúzódnak, a bőr fehéren, a kéz – és lábujjak, a fül, orr, ajkak lividen elszíneződnek (elkékülnek, elszürkülnek), a remegés, reszketés fokozódik, a viselkedés zavarttá válik. A szervezet minden erejével védi a létfontosságú szerveket, de további hideghatás esetén ez már nem sikerül. Az áldozat beszéde érthetetlenné válik, tántorog, kezét, ujjait nem tudja használni. A vese és a máj működése is károsodik. A későbbiekben járásképtelenség, irracionális magatartás – pl. az áldozat letépi magáról a ruhát – jelenik meg, a pulzus, a légzésszám és a vérnyomás esik, az áldozat eszméletvesztét veszti. 28 ℃ alatti maghőmérséklet esetében megjelennek a szívritmuszavarok. Az ennél alacsonyabb értéknél sokszor már nincs visszaút, a szívműködés leáll és beáll klinikai halál állapota. Egy érdekes, a téli álmot alvó állatokhoz hasonló jelenség, az ún. elrejtőzés: a végzetesen kihűltek egy része megpróbál valami kis helyen összekuporodni, elbújni. E jelenség magyarázata az ősi, agytörzsi reflexekben keresendő.

A kihűlés fő oka az alacsony környezeti hőmérséklet, de számos tényező segítheti bekövetkeztét. Ezek közül elsőként az alkoholfogyasztás említendő. Az alkohol kitágítja az ereket, ezért melegünk van, levetkőzünk, ami fokozza a hő veszteséget. Ehhez járul még az alkohol okozta központi idegrendszeri hatás, az, hogy nem adekvátan cselekszünk, nem mérjük fel helyzetünket jól. Ezen kívül gyorsabb kihűléshez vezethet a drogfogyasztás, a bármilyen okból fennálló alacsony vércukorszint, az idős vagy nagyon fiatal életkor, és természetesen a környezeti hőmérséklet és a ruházkodás is fontos szerepet játszik. A szervezet gyorsabban hűl le a vízben, mint a szabad levegőn, mivel a vízben nagyobb a hőleadás.